Lengyel András: Ignotus, a „keresô” fölvétele a Demokratia szabadkômûves páholyba

Lengyel András: Ignotus, a „keresô” fölvétele a Demokratia szabadkômûves páholyba

Múlt és jövő, 2015/3., Budapest, 2015.12.19, 63-69. oldal

Hegedüs Béla: Szathmári Paksi Simon-A Freymaurer, avagy szabadkőmíves rendnek oltalmazása

Hegedüs Béla: Szathmári Paksi Simon-A Freymaurer, avagy szabadkőmíves rendnek oltalmazása

Magyarországi gondolkodók 18. század, Budapest, 2015, 695-704 oldal

Magyarországi gondolkodók 18. század. 1458 p.
Budapest: Kortárs Kiadó, 2015. pp. 695-704.
(Magyar Remekírók – Új folyam)
2., Bölcsészettudományok II.
(ISBN:978-963-9985-72-8)

Jegyzetek: 1215-1218

Pércsy András - Ismeretlen szabadkőműves könyvtár egy nemesi karrier fordulópontjáról

Pércsy András: Ismeretlen szabadkőműves könyvtár egy nemesi karrier fordulópontjáról

„Serpentarius viginti quatuor stellis decoratus” Baráti ajándék Farkas Gábor Farkasnak, Budapest, 2015, 38-39. oldal

Olvasható: https://www.academia.edu/16544565/_Serpentarius_viginti_quatuor_stellis_decoratus_._Bar%C3%A1ti_aj%C3%A1nd%C3%A9k_Farkas_G%C3%A1bor_Farkasnak._Szerkesztette_Ekler_P%C3%A9ter_%C3%A9s_Varga_Bernadett._Budapest_2015

Csizmadia Edit: Szegedi szabadkőművesek és főmesterük. Évfordulók jegyében

Csizmadia Edit: Szegedi szabadkőművesek és főmesterük. Évfordulók jegyében

Szeged: a város folyóirata, Szeged, 2015. május, 22-24. oldal

Szarka Evelin: Szabadkőművesség: egy régi-új civil erő Kubában

Szarka Evelin: Szabadkőművesség: egy régi-új civil erő Kubában

Valóság, 2015/5., Budapest, 2015, 100-105. oldal

Láng Benedek: Szabadkőműves titkosírás

Láng Benedek: Szabadkőműves titkosírás

Rejtjelek, kódok, titkosírások, , 2015.04.18. 16:14, oldal

Olvasható: http://kripto.blog.hu/2015/04/18/szabadkomuves_titkosiras

---

Szabadkőműves titkosírás

2015.04.18. 16:14

Nem valószínű, hogy igazi szabadkőművesek bármikor is az úgynevezett szabadkőműves titkosírással próbálták volna kódolni titkos üzeneteiket. Miért vonható ez kétségbe? Mert ez a titkosírás - még akkor is, ha grafikus jelekből áll - egyszerű behelyettesítéses titkosírás, egy betűnek egyetlen kódjel felel meg, nagyon könnyű megfejteni, komoly ember a 18. században már nem hihette, hogy fontos titkokat erre az eszközre bízhat.

A titkosírást eredetileg pigpen néven emlegették, mert a pontok úgy helyezkednek el a rácsvonalak közt, mint a disznók a karámban. A rendszer végtelenül egyszerű, bár több változata is fennmaradt. Az ábécé betűit kiismerhető rendben elhelyezzük két-két egymást metsző rácsvonal metszeteiben, és minden betű helyett azt a rácsvonal metszetet rajzoljuk le, amelyben található. Minthogy így csak az első 9 betűhöz rendeltünk grafikus jelet, a második 9 betűt ugyanígy helyezzük el, de minden "karámba" egy pontot is teszünk. Az ábécé utolsó betűi esetében pedig két pontot teszünk, vagy pedig - és itt térnek el egymástól az egyes verziók - a betűket ferde vonalak közé helyezzük.

A módszer általam ismert legkorábbi előfordulása éppen a magyar Mátyás királyhoz köthető. Mátyás egyik leveleskönyvében, amely a királyi kancellária 1460-as és 70-es években kibocsátott leveleit tartalmazza, a pigpen rendszer táblázatára lelünk, valamint – hogy a szöveg írója, valószínűleg Janus Pannonius, bemutassa a rendszer működését – egy háromszavas rejtjelezett szövegre: MATIAS SEX HUNGARIAE (helyesen: Matias rex Hungarie). Sajnos a kódex első, százhúsz évvel ezelőtti leírása óta komoly sérüléseket szenvedett, a titkosírást is tartalmazó kötéstáblája nem maradt meg, így csak egy 1891-es cikkből tudjuk, hogy valaha ott szerepelt benne a pigpen. 

A következő századokban alaposan elterjedt a módszer: Magyarországon - pontosabban Erdélyben - alkalmazta Haller Gábor a naplójában, valamint Mednyánszky Jónás is II. Rákóczi Györgynek küldött leveleiben:

A pigpen használata az előbb részletezett sérülékenységéből fakadóan a legkevésbé sem tartozott a biztonságos módszerek közé.

Azonban bizonyos fokig mégiscsak jogos, hogy a szabadkőművesekkel hozták összefüggésbe. Ha nem is a legnagyobb titkaikat bízták a pigpenre, de szimbolikájukban fontos szerepet játszott. Jó példa erre az a New York Trinity Churchyardjában található sírkő, amelyen az 1794-ben meghalt James Leeson neve olvasható. 

A sírkövön található jelsorozat így néz ki:

Jelkulcsa pedig így:

Az olvasóra bízom, hogy az enigmatikus üzenetet megfejtse: a leggyorsabb kommentelő legyen kedves megírni a megoldást. Amint Louis Kruh titkosírás-történész régen kimutatta, néhány tömbbel odébb, New York városának legrégibb középületének, a St. Paul's Chapelnek temetőjében egy másik sírkő (ezúttal az 1796-ban elhalálozott James Lacey kapitányé) egy kissé eltérő kódábécével ugyanezt az üzenetet hordozza:

A jelkulcs:

Aki az előzőt nem tudta megfejteni, most ugyanazt az üzenetet próbálhatja feltörni a némileg eltérő kóddal. 

Mindkét sírkő tulajdonosáról tudható, hogy new york-i szabadkőműves páholyokban játszott szerepet. Az azonban nem valószínű, hogy sírkövükön ők vagy örököseik titkolózni szerettek volna. Sokkal inkább arról lehet szó, hogy a szabadkőművesekkel összefüggésbe hozott jelrendszer használata egyfajta nyílt elköteleződést jelentett, a könnyen megfejthető üzenet pedig nem a tanult kódtörőnek, hanem az átlagos temetőlátogatónak szólt.

Kántás Balázs: Szabadkőművesség – mi végre?

Kántás Balázs: Szabadkőművesség – mi végre?

Folyó Kortárs Művészeti Magazin, II. évfolyam 8. szám, Székesfehérvár, 2015. február 19., oldal

Olvasható: http://folyo-irat.hu/partok/essze/2637-kantas-balazs-szabadkomuvesseg-mi-vegre.html