Vári László: Hadik-Barkóczy Ilona és a szabadkőművesek

Vári László: Hadik-Barkóczy Ilona és a szabadkőművesek

Aetas, 27. évf. 2012. 3. szám, Szeged, 2013. január, 49-62. oldal

Olvasható: https://www.academia.edu/2422794/Hadik-Barkoczy_Ilona_es_a_szabadkomuvesek_Helene_Hadik-Barkoczy_and_the_Freemasons_

A tanulmány részletesen ismerteti és elemzi Hadik-Barkóczy Ilona grófnő szabadkőművességbe való felvételének, majd a felvétel érvénytelenítésének a szakirodalomban meglehetősen elhanyagolt folyamatát. A korabeli Magyarországon két szabadkőműves nagypáholy, a Jánosrendi és a Nagyoriens működött egymástól függetlenül. A grófnő beavatását a jánosrendiek nagymestere, Pulszky Ferenc támogatásával egy Nagyorienshez tartozó vidéki páholy végezte. A Nagyoriens a felvételt érvénytelennek tekintette, és a közreműködőket megbüntette. A grófnő a felvétel, illetve később annak elfogadása érdekében a precedensjogra hivatkozott. Érvelése a szabadkőművességről szerzett ismeretein, fiúsításán (praefectio), valamint azon alapult, hogy a Nagyoriens alkotmányában nem szerepelt követelményként a jelöltek neme. A Nagyoriens a hazai poroszos jogfelfogás alapján az iniciáció érvényességét a nagypáholyi bürokratikus formai szabályok be nem tartására hivatkozva utasította el. Érdekes ellentmondás, hogy míg a grófnő emancipációs igényét rendies intézményre (a fiúsításra) alapozta, a szabadkőművesek ennek elfogadásától a polgári egyenlőség eszményére hivatkozva zárkóztak el.