Szabadkőművesség: magyar útakadályok

: Szabadkőművesség: magyar útakadályok

HVG, 15. évf. 14. (723.) sz. / 1993. április 3., Budapest, 1993., 71. oldal


Magyar útakadályok

Az első magyarországi szabadkőműves páholyt Brassóban a 18. század közepén az erdélyi szászok hozták létre. A rövid időn belül nálunk is népszerűvé lett mozgalom azonban a leggyorsabban a felvilágosult nemesség körében terjedt. A páholyok többsége vidéken alakult, Kazinczy például Miskolcon lépett be „Az erényes Cosmopolitához” címzett páholyba. 1785 után ugyan ez a páholy megszűnt, de Kazinczy kötődését mutatja, hogy 1789-ben induló folyóiratának az Orpheus címet adta, amiről a beavatottak tudhatták: ez az ő szabadkőműves álneve.

1794-ben a szabadkőművességet betiltották, és a tiltás egy 1848-as rövid szünettől eltekintve 1868-ig tartott. Akkor viszont új páholyok sokasága alakult, igaz – ekkor máris – két külön rítus alapján. 1870-ben hat páholy megalakította a Magyarországi Jánosrendű Nagypáholyt, amely csak három fokozatot ismert, míg 1871-ben a harminchárom fokozatú skót rítust követők hozták létre a maguk Magyarországi Nagy Oriens nevű nagypáholyát. A két irányzat 1886-ban azonban végül egyesült a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy létrejöttével.

A magyar szabadkőművesek két dologban tűntek ki: a jótékonykodásban és a radikális eszmék terjesztésében. Az előbbieket tekintve nem túl közismert, hogy szabadkőművesek alapították és finanszírozták a Budapesti Önkéntes Mentőegyesületet, a Nyomorék Gyermekek Otthonát, az Országos Anya- és Csecsemővédelmi Egyesületet és számos hajléktalanmenhelyet. Ami az utóbbit illeti, szabadkőműves volt a polgári radikálisok legnagyobb része, Jászi Oszkár például egy időben a Martinovics-páholy nagymestere is volt. A Galilei-kört pedig – amelynek tagjai közül többen vezető szerepet játszottak a Tanácsköztársaságban – a Comenius-páholy alapította.

A Tanácsköztársaság 1919-ben ennek ellenére mint jobboldali szervezetet betiltotta a szabadkőműves páholyokat, amely tiltást az 1920-as Belügyminisztérium is fenntartotta – baloldalinak minősítve a szabadkőművességet. Az ily módon illegálisan tovább egzisztáló páholyok 1945-ig csak kávéházakban, lakásokban találkozhattak. A szemet húnyó hatósági nagyvonalúság odáig ment, hogy ha a kormánynak olyan neves külföldi vendége volt, akiről köztudott volt szabadkőműves elkötelezettsége, kifejezetten felkérték a – természetesen nyilvántartott – magyar testvéreket, rendezzenek vacsorát a tiszteletére.

1945 után új lendülettel indult a magyar szabadkőműves-élet. Az 1950-es betiltáskor már 1500 szabadkőműves majdnem húsz páholyát helyezték törvényen kívül. Az illegalitásból 1989-ben léphettek ki, mindjárt két egymással versengő irányzattal. A Magyar Symbolikus Nagypáholyt négy páholy alapította. Ezek a tradicionális angolszász irányt követik – jelenleg 110 tagjuk van. A tagok fele – mondják – újonnan beavatott személy. Ezekbe a páholyokba nőket és ateistákat nem vesznek fel. A páholyok havonta üléseznek, a tagok túlnyomó része értelmiségi.

A másik irányzat nagypáholya a szintén több páholyból összeállt, francia irányultságú Magyar Nagy Oriens – taglétszáma a Symbolikus Nagypáholyéhoz hasonló. A két irányzat között hivatalos kapcsolat egyelőre nincs. Ezeken kívül a francia Női Nagypáholy 1992-ben egy magyarországi női páholyt is létrehozott, ezt azonban a tradicionális szabadkőművesség nem ismeri el.