Miskolczy Ambrus: A szabadkőművességtől a nyilvánosságig

Miskolczy Ambrus: A szabadkőművességtől a nyilvánosságig

História, Budapest, 2009/04., oldal



Kapcsolódó cikk: http://szkp4.blogspot.com/2009/02/miskolczy-ambrus-szabadkomuvessegtol.html

A cikk eleje: http://www.historia.hu/archivum/2009/tart0904.htm

Ha a felvilágosodást valláshoz hasonlítjuk, akkor annak egyháza a szabadkőművesség volt, temploma pedig a szabadkőműves páholy. Itt tervezgették, hogy miként tehetnék jobbá a földi világot. A mozgalom Angliában született, mintegy válaszként a burzsoá romlottságra. Az amerikai szabadkőművesek el is szakadtak az anyaországtól. A páholyvilág Franciaországban az abszolutizmust elsöprő politika iskolája is lett. Magyarországon pedig a reformmozgalomé, a reformok egyik szellemi műhelyeként.
A magyarországi Szabadság-páholyrendszer felállítása (1775) alapító esemény, alkotmánya (1777) a hazai polgári átalakulás indító programja. A főhatalommal, az udvarral - a hatalmat gyakoroló és valóban veszélyes titkos társasággal - való együttműködés és szembenállás jellemzi ezt a szabadkőművességet is. II. József (1780-1790) a szabadkőművességen is csak élcelődött, nem hatotta meg a humanitárius szabadkőműves hitvallás. Mégis a szabadkőműves szolidaritás valamiféle véleményszabadságot biztosított, hiszen a keményebb megtorlás veszélye nélkül kifejthették, hogy nem értenek egyet a kemény centralizációval. Hála a szabadkőművességnek és az uralkodó nyitottságának, egyelőre még érvényesülhetett valamiféle szabad diszkusszió a nyilvánosság nélküli nyilvánosság terében. I. Ferenc (1792-1835) azonban korlátozta, majd betiltotta a szabadkőművességet, uralmával beköszöntött "a kettős reakció". A titkos társaságokból páholy nélküli szabadkőművesek maradtak, élt a titkos társaság mitológiája, annak központi eleme: a konspiratív mindenhatóság illúziója, az okkultizmus kultusza. Mindezek kölcsönhatásaként született az úgynevezett jakobinus mozgalom.
A titkos társasági kultúrából végül is a vérmezei vesztőhely történelemformáló emléke maradt meg, a heroizmusnak kijáró tisztelet és a kemény mementó, az antikonspirációs ösztönzés a nyilvánosságra, arra, hogy a politikában a titkos társaságok technikáit messzemenően kerülni kell. Amíg nem sikerült kiharcolni a nyilvánosságot, addig a felvilágosodás tere a magántársasági demokratikus kultúra maradt: az otthon, az iskola, az irodalmi tér. A fiúk követték apáikat, de másként. A felvilágosodás eszmevilágából csak egy lépés kellett a modern nyilvánossághoz, a modern demokratikus kultúra korszaknyitó formájához.